Egy tökéletlen anya naplója

Régen kissé dölyfös, nagyvilági fölénnyel azt gondoltam, hogy a nagyszülőkön, közeli rokonokon, barátokon és persze a lelkesen írogató kismamán kívül, a kutyát sem érdekli, hogy valaki hogyan szül, szoptat, biliztet, trenírozza a kamaszlányát, küzd a slamposság
ellen, hogyan lóg ki a nyelve egy végigzakatolt nap után. És különben is miért érzi úgy, hogy ami a cuki-muki gyerekeivel és vele történik, az egyedi és megismételhetetlen. Aztán 14! évvel ezelőtt, amikor a második babámat vártam, én is egy kicsit meghibbantam, és ez az állapot, -büszkén állítom-, még most, nagymamaként is tart. A Tökéletlen anya naplója című rovatban azokat a régi írásaimat szedtem össze, melyeket a fiam születése előtt és után írtam. Aki fontos gyereknevelési, és életvezetési tanácsokat vár, azt már most az elején ki kell, hogy ábrándítsam. Tökéletlen anya, nagymama és feleség vagyok. De azért elvagyunk.