„Idős, egyáltalán nem szimpatikus doktor úr közölte, hogy ő nem lát semmi jót, ír egy beutalót abortuszra. Közöltem vele, hogy felejtse el, elmegyek máshoz is!”
23 éves vagyok, lassan 6 éve vagyunk együtt a párommal aki 24 éves és van 2 csodás gyermekünk! Lányomat 2016 februárjában szültem. Számomra gyors és könnyű szülés volt, (Első fájástól nézve 10 óra alatt lett meg) gondoltam, a második is hasonló lesz.
2018. októberben tudtam meg, hogy úton a kistesó.
Nagyjából 5 hetes várandós lehettem amikor vérezni kezdtem, nagyon megijedtem, gyorsan mentünk is az sztk-ba, hogy valaki nézzen meg. Idős egyáltalán nem szimpatikus doktor úr közölte, hogy ő nem lát semmi jót, ír egy beutalót abortuszra. Közöltem vele, hogy felejtse el, elmegyek máshoz is. Másnap gyorsan elmentem magándokihoz. Megnyugtatott, hogy minden rendben lesz, de 2 hét szigorú fekvés. Mondanom sem kell, hogy egy majdnem 3 éves mellett nem volt könnyű az a 2 hét.
Szerencsére felszívódott a haematoma. Innentől teljesen rendben ment a terhességem. 38. hetesen (vasárnap) mennünk kellett a kötelező NST-re, minden rendben volt, megvizsgált a doktor úr közölte, hogy bő 2 ujjnyira vagyok nyitva, de ő most haza enged még, kedden menjek vissza újabb vizsgálatra. Aznap volt mamám szülinapja tartva, így doki után oda mentünk ebédelni, majd onnan vásárolni és úgy haza. Este minden a helyére került: kiságy, pelenkázó stb. Pakoltam volna még a lakásban, de éreztem, hogy fáradt vagyok. Lefeküdtem aludni, majd 1:15-kor arra keltem, hogy fájdogál a derekam.
10 percenként jöttek a fájások.
Gondoltam nem szólok még senkinek, lehet csak vaklárma. 2:30 felé már 5 percenként jöttek a fájások. Felkeltettem a páromat közöltem vele, hogy azt hiszem itt az idő indulni. Gyorsan szóltunk anyósomnak, jöjjön fel Zselykéhez. 3:17-kor indultunk itthonról. Útközben próbáltam értesíteni édesanyámat és a húgomat, hogy megyünk szülni, de nem értem el őket. Hajnali 4-re értünk a kórházba, megvizsgált a dokim majd közölte, 1 órán belül ebből baba lesz. Párom gyorsan átöltözött, jött be hozzám. Szerettem volna kérni fájdalomcsillapítót, közölték arra már nincs idő. Szépen jöttek a tolófájások. Majd egyik fájás után csak arra lettem figyelmes, hogy a párom a fülemhez tartja a telefont. Húgom volt a vonalban 4:36-kor, csak annyit tudtam neki mondani, hogy épp szülök szóljon anyunak is. Letettem a telefont, majd pár perccel később, 4:53-kor gátvédelemmel és sérülések nélkül 2870 grammal és 50cm-rel megszületett a kisfiunk, Noel.
Másnap bejött a doktor úr megnézni hogy vagyunk. Állítása szerint ő még ilyet nem látott a pályafutása során, hogy valaki mosolyog tolófájások között, illetve, hogy van ereje telefonálni.