top of page

Töviskes Tímea igaz története

„A vizsgálat alatt nem talált szívhangot, viszont a baba mellett egy hematómát látott!”


Két fiút neveltünk. Gondoltuk, hát igen, majd jöhetne még egy harmadik baba is. De nem most, így vissza is kerültem a munka világába. A szabadságomat töltöttem épp, amikor valami gyanús lett. Persze pozitív lett, aminek lennie kell! Elsőre nagyon bepánikoltam, de elfogadtam, hogy jönni akar.

Kb a 7. héten el is jutottunk az orvosunkhoz, akinél a két fiamat szültem. A vizsgálat alatt nem talált szívhangot, viszont a baba mellett egy hematómát látott! Elmondta az orvosom, hogy ne éljük bele magunkat, mert lehet ez a baba már nem lesz a mi babánk. Összetörtem! Rettegtem a férjem arcán is látszott, hogy fél. A vizsgálat végén megemlítette, még az is lehet, hogy ikrek, de nem hiszi.

Iszonyú lassan telt a két hét. Én nagyon komoly rosszullétekkel küzdöttem. Majd eljött a nap, amikor is kettő, azaz kettő szívhangot találtak! Sírtam és nevettem! Apa szinte repült a boldogságtól és a sokktól is. Kellett kb. két hét míg felfogtuk.

A következő sokk a 18. heti ultrahang vizsgálatnál következett. Titkon reménykedtünk, hogy a két babából csak lesz egy lány. És igen! De nem egy, két kislány!


 

Amikor közölte az ultrahangot végző orvos, hogy két kislány, majdnem elájultunk. Napokig nem hittük el.


Aztán teltek-múltak a hetek, jött a nyár, nagyon meleg nyár. Mi pedig ezerrel felújítottuk a házat. Hol a villanyszerelő, hol a fűtésszerelő, hol az én drága sógorom rohangált fel-alá, hogy mire landolnak a csajok, minden a legnagyobb rendben legyen. Aztán hipp-hopp vége lett a nyárnak. Már nagyon nehezen bírtam a nagy hasam. A fiúk Kolos és Andris vágytak strandra, ide-oda, de nehezen ment.

Eljött a nap, amikor be kellett feküdni a kórházba. Lelkileg felkészültem, hogy akár 5 hetet is bent lehetek a gyerekeim nélkül. Így is lett. Minden hétvégén jöttek a fiúk apával látogatni, és minden hétköznap apa is kiugrott a munkahelyéről, ha tudott. A lányok meg csak nőttek-nőttek. Izgalmas volt, amikor betöltöttem a 38. hetet. A szuper orvosom és az osztályvezető főorvos hétfő reggel elmondták, hogy péntekig várnak és elég nagyok a babák. Péntek reggel megindítják a lányokat. Mondtam a lányoknak, tessék megindulni, gyorsan megszületni.

De már szerda reggel a 7:30- as vizsgálat után azonnal szülőszoba! Bő 3 ujjnyi a méhszáj. Mondom – micsoda??! Riasztottam Apát és a szülésznőmet Zsuzsit. Mire ágyat kaptam a szülőszobán már jó kis fájások voltak. Dokim gyorsan burkot repesztett, közben Apa is beért. Kb 3 mondatot váltottam a férjemmel, amikor elérkezett a totális Armageddon! Azonnal hívták az orvosomat, aki éppen ultrahangos orvos volt aznap.

8 óra 21 perckor egy szép nagy végső nyomásra megérkezett Danuta 3200 grammal, ezt követően 8 óra 25 perckor Olívia látta meg a napvilágot 2940 grammal! Fel sem tudtam fogni a körülöttem levő világot. Minden tökéletesen és gyorsan zajlott. Óriási hálával tartozom a kórházi személyzetnek. Zsuzsának a szuper szülésznőmnek, aki heteken keresztül biztatott,hogy igen, meg tudom csinálni! Négy nap múlva haza is jöhettünk.


Azóta éljük zajos, rumlis életünket Mi, hatan!


留言


bottom of page