„Apa hatalmas segítség volt, mind otthon, mind a szülőszobán, nagyon büszke vagyok(voltam) rá. Ő vágta el a köldökzsinórt, amin egy hatalmas csomó volt.”
Gyenes Viktória története
2017.11.20. Egy átlagos hétfői napnak indult, kereken 38. hetes kismama voltam. Reggel kellett mennem a kórházba vizeletmintát leadni. Furcsa és szokatlan módon görcsölgetett enyhén a hasam alja, de gondoltam elmúlik, hiszen csak december 4.-re voltam kiírva. Így is lett, elmúlt a fájdalom.
Amint végeztem, elmentem a párom szülinapi tortájáért a városba, felköszöntöttem, utána elmentünk vásárolni még a lakásba egy két dolgot, mert nem rég költöztünk be.
Ismét kezdődtek az alhasi fájdalmak, de akkor már annyira, hogy a boltban le kellett ülnöm.
Elmentünk ebédelni az anyósomékhoz, itt már elég durván beindultak a fájások, de rendszertelenek voltak.
Hazaértünk délután 5 körül, akkor már majd meg őrültem a fájdalomtól. Zuhany, séta, fekvés, ülés következett. A párom masszírozta a derekamat, de sehogy sem volt jó. Elkezdtem mérni a fájásokat, ekkorra már 2-3 percesek voltak.
Hívtam a szülésznőm, aki a vonal végén végighallgatott egy fájást és mondta, hogy azonnal induljunk a kórházba.
Mint kiderült reggeltől én már vajúdtam.
Kb. 5 perc tőlünk a kórház, de a kocsiban már éreztem, hogy nyomnom kell.
Fél 6-ra beértünk, ekkor már 4 ujjnyira nyitott voltam. Átmentünk az előkészítőbe, ahol épp, hogy beértem, elfolyt a magzatvíz.
Átmentünk a szülőszobára és kezdődött a buli.
Négy nyomás és ki is bújt a mi kis szerelmünk, Bence! 18.15-kor 2950 grammal és 49 cm-el.
Apa hatalmas segítség volt, mind otthon, mind a szülőszobán, nagyon büszke vagyok(voltam) rá. Ő vágta el a köldökzsinórt, amin egy hatalmas csomó volt (a képen látható is). Az orvosom azt mondta, egy szerencsebaba, valószínűleg a csomó miatt nem volt jól bent, azért akart már a világra jönni
Mondanom sem kell, ő a legszebb szülinapi ajándék amit valaha a páromnak adhattam!
Comments