Az uszoda padjain helyet foglaló, izgatott videószakkör már élesíti a berendezéseket. Lefogadom, hogy jó pár büszke nagypapa és nagymama kizárólag emiatt tanulta meg kezelni azt a fránya szerkezetet, amin olyan sok gomb van, és ha vissza akarja nézni az ember, hogy mit is sikerült rögzítenie, nos, akkor szinte biztos, hogy elfelejt a felvétel végére állni, és a következő jelenetet tutira ráveszi az előzőre. Nálunk ugyanis ez a szokás.
Van egy csomó hirtelen megszakadó karácsonyunk és előfordul az is, hogy a nyaralás legérdekesebb pillanata -minden átmenet nélkül-, egy anyák napi ünnepségbe csap át, hogy aztán egy téli síelésben folytatódjék.
A mai téma tehát a babaúsztatás! Zsigával ugyanis 16 hetes kora óta járunk, és rendületlenül élvezzük. A reggel ugyan rendszerint kissé döcögősen indul, mert a férjem, aki ugye egész héten korán kel, mert dolgozik, most szombatonként, amikor megint reggel hétkor cseng a vekker, nem mindig repes a boldogságtól. Ráadásul logisztikából egyikünk se kiváló, így mindig akad egy kis veszekedés azon, hogy ki és miért felejtette el betenni a strandpapucsokat, pelenkát, és egyéb fontos kellékeket. De a lényeg, hogy tízkor már boldogan csobbanunk Zsigával, aki néha még félálomban van, és a vízben is egyre csak az ujját szopja.
Hogy miért jó a babaúszás? Elsősorban azért, mert isteni érzés a vízben magunkhoz szorítani a babánk pirinyó, csupasz testét. Ha volt is reggel morgolódás, minden harag rögtön elszáll, amikor hárman együtt ugrabugrálunk a vízben. Olyan az egész, mint egy családi csapatépítő tréning.
Szóval az uszoda meleg gőzében üldögélő lelkes kibicek izzadva videóznak, mi pedig csobbanunk. Méghozzá irányszóra. A kis tanmedence, a vastaghangú uszinéni energikus utasításaitól visszhangzik, és mi megpróbáljuk végrehajtani a feladatokat. Háton, hason, versikére ugrálva, deszkán csobogva és így tovább. Csudajó az egész! Én mindig teljesen ellágyulok attól, ahogy a kicsi fiacskám kapaszkodik belénk, és mi minden idegszálunkkal rá koncentrálunk. Lehet arról hosszasan értekezni, hogy miért és hogyan fejleszti a babákat a csecsemőkori úszás, de számomra ezért az érzésért érdemes az egészet csinálni. És úgy látom, ezzel nem vagyok egyedül. Mellettünk szigorú, szőrösfülű nagyapik, és vadra tetovált izomapák átszellemült, szelíd arccal, uszikálnak csöpp kislányaikkal. Lehet, hogy idefele a piros lámpánál még az öklüket rázták a jeepjükben, de itt varázsütésre szelídek és mosolygósok lesznek. Szóval mindenki meglágyul és szereti a másikat. Derűs, tegezős köszönéssel üdvözöljük egymást, és az öltözőben, medencében lelkes, szakavatott eszmecserét folytatunk arról, hogy kinek mit tud a gyereke, mennyit eszik, mennyit kakál, nő-e a foga és még sorolhatnám.
A babaúszás tehát jó a babának, a mamának és a papának. A mi Zsigánk már minden alkalommal a víz alá merül velünk, ahol tágra nyílt szemmel nézelődik. A víz felett pedig vagy csapkodva óbégat, vagy csak a nagy visszhangos, bágyasztó fényű kékségben bambulja a többi babát. Az úszás után mindig megszoptatom és utána olyan mély álomba zuhan, hogy tőle akár Fradi B közép is randalírozhatna mellette.
Zsiga egyébként már öt hónapos. Furcsa ezt leírni, hiszen, egy-két hónapja, még olyan óriásinak tűnt nekem egy öthónapos gyerek. Igen, még csak most született és már öt hónapos! Néha rémülten gondolok arra, hogy milyen gyorsan szalad az idő. Nemsokára 42-es lába és szőrös mellkasa lesz! Sárikám is most született, aztán már 16 éves elmúlt, melltartót hord és fesztiválokon sört iszik. És ha ezt most elolvasná, mérhetetlen lenézéssel a hangjában kijelentené, hogy tök ciki vagyok. Inkább nem is mutatom meg neki.
Zsiga tehát elmúlt öt hónapos, és amit tud: delfinszerűen csipogni. Velőtrázót sikítani, és aztán a rémült arcunkon nevetni. Magában gügyögve énekelgetni. Nyálcsorgatva, fogatlan szájjal mindenkire nagyot nevetni. Szopás után hálásan mosolyogni. Szemmel huncutul csippenteni. Anya haját tépkedni. Testet megfeszítve dühösen kiabálni. Csörgőt rázni. Rengeteget rúgkapálni. Mindent szájba venni. Nagyokat pukizni. Lufival órákig elmélyülten játszani. Hátról hasra majdnem megfordulni. Fél banánt fél almával megenni. Általában enni, enni és enni. Ja, és anyát nagyon-nagyon szeretni! Juhéjj!!!
Kommentare