Kismamanapló – a 3. gyerek (14. hét)

 

Sajnos az elmúlt egy hét nem hozott változást a hányinger és émelygés témában, bele kell törődnöm, hogy pár hétig még társak leszünk.

Abba azonban már nehezebb beletörődni, hogy a baba bejelentkezésével szinte egyidőben teljesen feledékeny lettem, ráadásul sokszor hülyeségeket is beszélek, amin legalább a család egészen jól szórakozik.  Bár a nagyobbik fiú már aggódva megkérdezte, hogy örökre így maradok-e, vagy van még esély, hogy emlékeztem visszatér. Optimistán megnyugtattam, hogy egyszer csak visszatér a memóriám, a kérdés csak az, hogy mikor. Néha még olyan dolgok is kiesnek, amit percekkel korábban hallottam, majd amikor elismétlik, rögtön beugrik, hogy ezt már tényleg hallottam.  Ha a boltból csak egy dolog kell, szinte biztos, hogy azt is elfelejtem, majd hosszú percekig bolyongok a sorok között, hátha legalább akkor eszembe jut, ha meglátom…ez nem mindig jön be.

A fentieken kívül csak megnövekedett pocakom és megvastagodott derekam jelzi, hogy babát várok. Kiscsaládom már most „vigasztal”, hogy milyen nagy a pocakom ahhoz képest, hogy még csak a 14. hétnél tartok… Hát, igazuk van. Tényleg elég nagy. Ők  görögdinnyét jósolnak a 9. hónapra, én azért reménykedem.  Persze, lehet, hogy jobb lenne, ha nem is reménykednék, mert a fiúkkal  is hatalmas pocakom volt, és mindketten igencsak súlyos egyéniségnek születtek.  Ez az időszak ruhatárilag nem túl  szerencsés. A normál nadrágjaim már nem túl kényelmesek, főleg, ha ülni kell, a kismamaruhák pedig ilyenkor még nagyok.  Legszívesebben mindenhová melegítőben mennék, mert az kényelmes, és nem esik le, de ugye ezt azért mégsem lehet. Lassan rá kell majd magam szánni néhány kismama ruha beszerzésére – minden gyerekem teljesen más időszakban születik/született, nehogy egyszerű legyen az élet (van egy tavaszi, egy nyári, és most egy őszi érkezik majd).  Amennyire nem lelkesedek, hogy kismama ruhát vegyek, legalább annyira vásárolgatnék babaruhákat. Nemrégiben egy áruházban ragadtam le a babaruhák között elég hosszasan, és csak az tartott vissza a vásárlástól, hogy nem tudom fiú vagy lány ruhát kéne vennem.

Mindenki nagyon várja már, hogy lehessen érezni a baba rúgásait, de még erre is várni kell pár hetet, főleg a külső „hallgatóknak”. A kisebbikünk pedig már nemcsak a rúgásokat várja, hanem a születését is. Érthető módon türelmetlen, és kb. minden második nap rákérdez a szülés időpontjára. Ma azt is felvetette, hogy ha már megvan keze-lába-szeme-orra, akkor nem baj, hogy nagyon picike, csak szülessen meg, és majd idekint megnő. Kénytelen voltam neki kiselőadást tartani többek között a tüdő éréséről, így most már nem szorgalmazza az azonnali megszületést.   A baba mozgását, mocorgását mindenesetre már én is szeretném már érezni, mert számomra az nagyon megnyugtató.

One thought on “Kismamanapló – a 3. gyerek (14. hét)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.