Babanapló – Másfél év…

Bizony, gyorsan eltelt másfél év Zille születése óta. Az elmúlt hetekben-hónapokban minden területen sokat fejlődött, ügyesedett. Fut, szalad, száguld a kismotorral. Megtanult felmászni a kanapéra, ágyra, és azzal borzolja az idegeinket, hogy ott feláll. Elkezdett lépcsőzni is, felfelé már egészen jól megy, de lefelé… Ezerrel nekiindul, úgy kell elkapni. Mostanában fő lelőhelyünk a játszótér, vagy a kert. Zille már reggel a bejárati ajtó előtt ácsorog, és ismételgeti, hogy „hinta-hinta” – vagyis induljunk a játszótérre. 🙂 Minden nap kimegyünk legalább egyszer, ha van rá mód, kétszer is. De ha másodjára nem is jutunk ki a játszóra, szívesen el tesz-vesz a kertben is. Jön-megy a teraszon, kaspókat, cserepeket hurcol jobbra-balra, vonszolja magával a nagy locsolókannát, madarakat figyel. Sokszor figyelem, hogy egy ilyen kicsi gyerek bármivel tud játszani, el tudja magát foglalni. És ha már mozgás: Zille – akárcsak a Középső – ügyesen labdázik. Ügyesen dobja, elkapja, rúgja. Persze, lát ilyesmit rendszeresen, mert a Középső komolyan focizik (is), sokat vagyunk a pálya mellett, meg itthon is rengeteget labdázik, és néha még meccset is néznek. Mit csinál tehát egy focival „fertőzött” másfél éves kislány: miközben rúgja a labdát, felemelt kézzel kiabálja, hogy „góóóóó”. Hibátlan látvány. 🙂 A foci mellett azért babázik is – most már nemcsak hurcolja a babáit, de ringatja, ölelgeti is őket. És a beszéd… A fiúk elég későn kezdtek beszélni, viszont akkor már mondatokban. Zille meg szépen fokozatosan halad a beszéddel, viszont sokkal korábban kezdte, mint a tesói. Így most korábban kimaradt élményben van részem: a baba-beszédben. Nagyon édes, ahogy például mondja, hogy „hapci”. A családból is sok mindenkit meg tud nevezni, de amikor végigmondjuk őket, és mondom, hogy „anya” – csak vigyorog, és rám mutat. A kisasszony amúgy született diplomata – nem mond ugyanis nemet. Hanem int. Nem is akárhogyan: szépségkirálynős integetéssel fejezi ki nemtetszését. Ugyanezzel a kézmozdulattal köszön is, de akkor az integetés mellé jár egy „pá-pá” is. „ Amúgy napokba telt, mire rájöttünk, hogy a kb „lda-dila”-ként hangzó hangsor a Középső nevét jelenti – ha valaki ebből rájön a Középső nevére, vendégem egy kismama- vagy babás jóga órára. (megoldásokat kommentben várom.)  🙂

Amivel viszont nem tudok „megbirkózni”, az Zille szopi-mániája. Mindkét fiamat sokáig szoptattam, ezt terveztem/tervezem Zillével is. De a fiúk, ahogy nőttek, szépen lassan, fokozatosan és maguktól kezdték ritkítani a szoptatások mennyiségét. Na, ez Zillénél nincs. Sőt, néha úgy érzem, nemhogy ritkábban, de egyre gyakrabban akar szopizni. Szerencsére inkább csak otthon vagy ismerős helyeken akar „rám csatlakozni”, a játszótéren pl. nem nagyon szokott ez eszébe jutni. De otthon annál inkább. Valamennyire persze én is hibás vagyok ebben, mert nem vagyok következetes: van, hogy bármikor engedem szopizni, de van, amikor már mondom neki, hogy most éppen elfogyott a tej, nem lehet szopizni. Nem szoktam nagy sikert aratni ezzel a kijelentéssel. Mindenesetre megfogadtam, hogy lassan átmegyek következetesbe, és nem fogom megszoptatni akár óránként, ha a kisasszony úgy kívánja. Zille amúgy az anyatejen kívül nem sokat eszik. Ha mi eszünk, akkor mindent megkóstol, de többnyire csak egy-két falatok eszik, aztán köszöni szépen, de inkább maradna az anyatejnél. Nagyjából az ebéd az, amit megeszik, és általában ennyi a „rendes” kaja, ezt még kiegészíti egy kis gyümölccsel. Persze, nehéz eldönteni, hogy azért nem eszik, mert sokat szopizik, és nem éhes, vagy azért szopik sokat, mert nem igazán ízlik neki a normál kaja, és éhes, így aztán sokat szopik. Pedig én lelkesen veszegettem neki a bio tönkölyből és bio agávé szirupból készült babakekszet, a különböző kölegsolyókat, bio rizskorongokat. Azért, hogy megkóstolja őket, majd pár falat után betuszkolja őket az én számba. Biztos nem olvasta, hogy ezek finomak meg jók is.

Szóval, Zille fejlődik szépen, úgy hogy kell, mi meg élvezzük a csacsogást, az odabújást, a testvér-szeretgetést, a selymes kis fejét, a huncutkodását, meg a sok nevetését. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.