Babanapló – hurrá, végre itt…

..az iskola! Két és fél hónapja a mondat vége kicsit másként hangzott, na de hát közben itt volt ugye a nyári szünet. Igaz, hogy elég sokat jöttünk-mentünk, elég mozgalmas volt a nyár, de akadtak azért üresjárat napok itt-ott. Néha több is. Akkor pedig elszabadult itthon az őrület. Ennek kiváltója nálunk általában a Középső, életkorából adódóan (szerintem). A Középső előszeretettel piszkálja a többieket, elsődleges célpontja a Nagy, ha itthon van. Ilyenkor rámászik, ráül a Nagyra, csikizgeti, piszkálgatja, egészen addig, míg a kétajtós-szekrény méretű Nagy ezt megunja, és egy laza mozdulattal lenyekkenti magáról a cingár Középsőt. Ekkor jön a sírás-rívás, hatalmas krokodilkönnyekkel. Majd kb. 3 perc elteltével elkezd a könnyein keresztül röhögni, és indián üvöltéssel veti magát a Nagyra, és kezdődik az egész előröl. Ha a Nagy nincs otthon, Zillét is megtalálja. Különböző őrültségeket talál ki, amiket a lökött nőszemély nagy örömmel szokott fogadni. Ilyen például, amikor Zillét fejjel lefelé fordítja, és kicsit rázogatja. Annyit sikerült elérnem, hogy ezt a mutatványt a kanapé mellett csinálja. Újabban lefekteti Zillét a padlóra, megfogja a lábát, és körbe-körbe húzza a lakásban. Zille ezen nagyokat kacag, így csak annyit kértem, hogy arra figyeljen, hogy a konyhakövön ne koccanjon a húga feje. Szokott vele ringlispilezni is – Zille ezt hintázásnak hívja. A baj csak az, hogy Zille a nagy forgásban időként beüti a lábát a kanapéba, vagy a széklábába, vagy valami másba, és máris kezdődik a sírás. Miután Zille kisírta magát, megy a tesójához újabb ringliskörre. És így megy ez, egész nap. Szóval, augusztus végére kicsit vártam már a sulit. Bár belerázódni nekem is nehéz volt. Ugyan a matek és rajz dobozt még szépen összeraktuk a Középsővel, ő ügyesen bekötötte és feliratozta a füzeteit. 31-én még az ünneplő ruhát és cipőt is felpróbáltattam vele. Ezek után vállon is veregettem magam. Kicsit korai volt, mert másnap már a kocsiban jutott eszembe, hogy a bizonyítványt otthon hagytuk, a kéztörlővel, a pohárral és a tisztasági csomaggal egyetemben. A Naggyal ilyen előkészületi gondok nincsenek, ő vett magának egy halom füzetet, közölte, hogy a füzetkötés marhaság, és részéről lezárta a felkészülést a tanévre. Itt azért megjegyezném, hogy már az első napon kiakadtam, mikor megláttam az órarendjét. Tegye fel a kezét, aki szerint normális, hogy 16 éves gyerekek 7.30-tól 14.45-ig vannak iskolában, minden hosszabb szünet, ebédszünet, lukas óra nélkül! ÉS ez többször is. Ez gyakorlatilag majdnem egy 8 órás munkanap, ebédszünet nélkül. A felnőttek a munkahelyükön tarthatnak ebédszünetet, de a gyerekeknek ez nem jár. Visszatérve az iskolakezdésre: Zille igencsak csodálkozott, mikor szeptember elsején hirtelen eltűnt itthonról mindenki. Szokatlan lehetett neki a nagy csend. Egész délelőtt a családtagokat emlegette, én meg magyarázgattam, ki hol van. Merthogy a kisasszony meg rászokott, hogy időnként „kijelöl” valakit bizonyos feladatra. Például a Középső hintáztassa, legózzon vele. A Nagy menjen ki vele a kertbe, nézze vele a repülőket. De időnként az autósülésből is csak valamelyik tesója veheti ki, és néha berendeli őket pelenkázáshoz, fürdés utáni öltözéshez is. Zille örömére gyorsan jött az első hétvége, megint zengett a ház, de most már lassan tényleg bele kell rázódni a sulis mindennapokba, és kicsi lehet várni az őszi szünetet, nagyon várni meg a következő nyári szünetet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.