Babanapló – enni vagy nem enni…?

Zille esetében a kérdésre a válasz- sajnos – egyértelműen nem. Tavasszal volt már egy jobb időszakunk, amikor egészen elfogadható mennyiséget evett, főleg ebédre. Jól fogadta a leveseket, krémleveseket, zöldséges-szószos tésztákat, rizst. Ahogy jött a nyár, az étvágya a „felnőtt kaját” illetően elment. Jelenleg a lányom táplálkozásában szerintem kb. 80% lehet az anyatej mennyisége. Van, hogy egész nap csak némi gyümölcsöt eszik – az anyatejen kívül. A gyümölcsöket szereti, bár elég kampány-jellegűen. 3 hétig csak eper, 3 hétig csak sárgabarack, 4 hétig csak őszibarack. Egyedül a paradicsommal tett kivételt, ami több mint két hónapig képezte a vacsoráját: minden este 2-3 paradicsomot tolt be. De már ennek is vége. Mindenestre, Zille lehetne az anyatej reklámarca: a sok nyúlás ellenére még mindig van rajta husi, egyértelmű, hogy még egy mand’ kétévesnek is elég tápláló az anyatej. Igazából NEKEM sok már ez a rengeteg szoptatás. Főleg, ha itthon vagyunk, és nincs olyan sok érdekesség, inger, akkor igen gyakran jön és mondja: „alszik. szopi”.  Ami azt jelenti, heveredjünk a kanapéra, hogy szopizhasson. Persze, az az igazság, hogy eddig a könnyebb ellenállás irányába mentem – részben azért is, mert elég sokat jöttünk-mentünk, és egy komolyabb „átálláshoz” szerintem jobb az állandóság. Szóval most ősszel erőt kellene vennem magamon, és keretek közé szorítani a szoptatást. Főleg az éjszakait – mert az is van még. Legelőször ezt szeretném kiiktatni.  Abszolút támogatom az igény szerinti szoptatást, de nekem most már igény szerinti alvásra lenne szükségem – egész éjszaka! Amúgy, ha Zille családi napköziben van, vagy valamelyik nagyszülőnél, akkor azért eszik. Nem túl sokat, de azért eszik. Határozottan jobb az étvágya, ha nem vagyok a közelben. J 3 gyerek után arra a következtésre jutottam, hogy a gyerekek határozott ízléssel és „evési hajlandósággal” születnek. Nyilván lehet, meg kell is (jó) mintát adni nekik evésből is, de nemcsak ettől függ, hogy aztán mit és mennyit fog enni. Az elsőm egy jól szopizó, majd nagyon rossz evő gyerek volt. Őt még kis falatokkal „kergettük” a lakásban (ma már ezt nem csinálnám). 7 éves korára hirtelen jó evő lett, ma is az, bár kicsit válogatós. Középsőm jól szopizó, majd jó evő és mindenevő lett. Ő volt az, aki nem olvasta a hozzátáplálási tanácsokat, mert egy kiskanál barack helyett egyből egy egész barackot evett meg öt és fél hónaposan. Jó étvágya ma is megvan. Ő a legkevésbé válogatós, még a menzán is képes repetázni. Mint kifejtette, a sütőtök és kelbimbó főzeléken kívül mindent megeszik. Ő inkább a húsos-sós ételeket részesítette előnyben, és kb. 3 éves koráig az édességek nem nagyon érdekelték. Sem süti, sem csoki…de aztán ovis lett… Zille viszont egyértelműen „édes ízléssel” született. Elég volt csak egyszer belekóstolni apa lekváros kenyerébe, azóta, ha lekváros üveget lát, máris rohan, le ne maradjon. De bármit megeszik, ami édes: legyen az kölesgolyó, kölesfelfújt, csoki, nápolyi, túró rudi. Nyilván, ha ezeket adnám neki, akkor ezeket szívesen enné, de nem akarom elkövetni azt a hibát, hogy engedem neki, hogy csak édességet egyen minden nap.  A családtagokat pedig megkértem, hogy ha nassolni szeretnének, akkor azt lehetőleg Zille alvásidejében, vagy a spájzban tegyék. Hiába egy kistesót már nem lehet olyan burokban nevelni, mint esetleg egy elsőt, és becsúsznak olyan dolgok (legyen szó ételről, filmről, játékról), ami nem kifejezetten neki való. De cserébe rengeteget kap a nagytesóktól ez a pöttöm csajszi: hancúrozást, dögönyözést, ölelést, szeretgetést – meg persze némi kiképzést.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.