Archive | május 2016

Babanapló – öltöző/vetkőző-művésznő

Zille vonzalma a ruhák/cipők iránt változatlan. Hónapok óta hobbija, hogy ruhákat pakol és próbál magára venni. Régebben még csak a sapkát tudta felvenni, de most már bele tud bújni egy kardigán vagy kabát egyik ujjába is. A másik még nem megy, így azt boldog vigyorral vonszolja maga után. Már rájöttünk, hogy felesleges rábeszélni, hogy vegye le magáról a ruhadarabokat, kis idő után ezt megteszi magától is. Viszont míg idehaza előszeretettel öltözik, addig az autóban és az utcán inkább vetkőzik. Ha autóval megyünk, első dolgom, hogy leveszem a sapka után a cipőt is. Ha ezt elmulasztom, akkor indulás után rögtön lekapja a cipőjét. Ezt hangosan kacagva tudatja is velem. Rá egy másodperccel pedig már zokni sincs a lábán. Mire hátranézek, általában már a lábujját rágcsálja. A sapka, cipő és zokni levételt nemcsak a kocsiban adja elő, hanem például a piacon is. Egy alkalommal olyan sokszor vetette le már a cipőjét és zokniját, hogy egyszerűen nem adtam rá vissza. Nem volt annyira meleg, így kaptam néhány furcsa pillantást, de ha minden levétel után visszaadtam volna rá mindent, talán még mindig a piacon lennénk. Még szerencse, hogy több ruhadarabot egyszerűen nem tud magáról levenni. Amúgy azzal cselezem ki a kisasszonyt, hogy amikor csak lehet, inkább harisnyás öltözéket adok rá. Mondjuk, ha útba ejtjük a játszóteret, ez nem túl praktikus, de ilyen apróságokkal már nem foglalkozom, úgyis egyfolytában mosok…. A játszótér természetesen meghatározó helyszíne életünknek, de gondolom, ezzel nem vagyunk egyedül 🙂 g Mostanában gyakran megyünk oda biciklivel. Zillének vettünk egy új biciklis gyerekülést, és persze bukósisakot. Az első egy-két alkalommal volt némi sírás-rívás, mikor beültettem, pláne, mikor fejére tettem a sisakot. De aztán annyira belejött, hogy ő maga „kéri”, hogy biciklivel (bi) menjünk a játszótérre. Én meg összekötöm a kellemest a hasznossal, és a játszó után szoktam tenni pár plusz kört, hogy egy kicsit én is mozogjak. Zille közben nézelődik, és hangosan kommentálja a látottakat: bácsi, ka (madárka), cica (hát ezt különösen édesen ejti), au (autó) stb. Szókincse napról-napra fejlődik, majdnem minden napra jut egy új szó – vagy félszó, mert sokszor csak az első szótagot ejti. Egyik nap pedig magát is nevén nevezte: „Ille” – ami azért érdekes, mert többféleképpen becézzük, de viszonylag ritkán szólítjuk Zillének. Mostanában próbáltunk kirándulni is Zillével. Kaptunk kölcsön egy fémvázas háti hordozót, azt próbálgattuk. Az első alkalom sikeres volt, a leányzó boldog vigyorral ücsörgött a hordozóban, már mi pateroltuk ki, hogy egy kicsit motorozzon, szaladgáljon. Kicsit felbátorodva indultunk a következő kirándulásra.  A biztonság kedvéért vittünk babakocsit és kismotort is, valamint olyan helyre mentünk, ahol betonozott út van. ÉS milyen jól tettük! Ezúttal Zille kb 3 másodpercig volt hajlandó a hordozóban maradni. Inkább motorozott, de mivel volt egy kis emelkedő, sokszor elfáradt. A babakocsit sem díjazta nagyon, cipeltetni akarta magát. Szóval viszonylag hamar visszafordultunk. Na, a visszaúton aztán Zille kitalálta, hogy ő szaladni fog a lejtőn. Azt játszották, hogy néhány méter után a Középső elkapta. Így nem tudott nagyon begyorsulni, és csak háromszor esett el. Utána motorozott. Persze, rájött, hogy a lejtőn jól be lehet gyorsulni, és száguldott, mint egy őrült. Többször meg kellett állítani, egy alkalommal a tesója kapta el – konkrétan a karjánál fogva szabályosan lerántotta a motorról. De mire idáig értünk, én már két éve öregedtem, és a férjem is. Csak egymásra néztünk, és egy perc alatt megbeszéltük, hogy egy ideig most nem kirándulunk, jó nekünk egyelőre a játszótér, focipálya, na meg nyáron a strand! 🙂