Archive | február 2016

Babanapló – Rumli, rumli, rumli

Tartozom egy beismeréssel: nagyon szeretem, ha rend és tisztaság van a lakásban. Kiscsaládom időnként takarítás- és rendmániával vádol. Lehet, hogy régen volt ebben valami, de az már nagyon-nagyon régen volt. Azóta lettek gyerekeim. Így ez a „vád” nem állja meg a helyét. Ha valaki bejönne most a lakásunkba, abban a tudatban, hogy rendmániás vagyok, biztos igen jót derülne. Mert a lakásban minden van, csak rend nem. Vagy ha néha van is, csak nagyon átmeneti állapot.

Ennek oka pedig ki lehetne más, mint a kis pakoló nőszemély. A lányom nyerésre áll a pakolósdiban, mert gyorsabban tudsz szétrámolni, mint én össze. A lakásban nemcsak játékok hevernek mindenütt. Leveszi a hűtőmágneseket, bárhol lehet találni néhányat. A spájzból kihurcolja az üres műanyag palackokat. Talált egy halom játékzsetont, persze, hol itt, hol ott kerül elő néhány darab. Megkaparintja a kézkrémet, a fogkrémes tubust, szemfesték-lemosót, és még mennyi mindent! Ezeket sokszor ügyesen el is rejti. Egyik este négykézláb mászkáltunk, mert nem találtunk egy fogkrémet sem. Máskor 2 napig nem találtam a szájápolómat, míg végül a fotel alatt leltem meg. Arra már rájöttem, hogy előszeretettel dugdossa a holmikat az egyik konyhafiókba, rutinosan már ott keresgélek először – a múltkor így akadtam rá a fésűre. Most, hogy ezt így írom, realizálom, hogy olyan a lányom, mint egy kis szarka… Begyűjti a szajrét, majd jól elrejti. 🙂

Nyilván próbálom ezeket a tárgy-halmokat a lakásból eltüntetni, de nem sok sikerrel. Ugyanis ha Zille észreveszi, hogy próbálok rendet csinálni, rögtön jön segíteni ő is. Ha visszahordom a spájzba az üres palackokat, már nyargal is utánam, és mire kettőt fordulok, jön ki a spájzból szemrehányó tekintettel, és kihoz néhány üveget. Ha sikerül visszaraknom öt hűtőmágnest, a következő pillanatban 10  darabbal a kezében slisszol el, hogy aztán ismét szétszórja őket az egész lakásban. Ha valahogy sikerül kicseleznem, és nagyjából el tudok pakolni, akkor berakom őt a kiságyba, amit mi járókának és játéktárolónak használunk. És ilyenkor gyorsan nekiállok takarítani. Egy ideig molyolgat a könyveivel, és amikor elunja, akkor elkezdi kidobálnia játékokat a kiságyból. Mindet. Így, mire a takarítás végére érek (végére?? – hát mondjuk, úgy nagyjából a végére…), addigra kezdhetem újra a játékok elpakolását. Csak hogy legalább egy olyan pillanat legyen, amikor viszonylagos rend és tisztaság van. Ebben a nagy szét- és összepakolásban másra már nem nagyon maradt időm és energiám. Így aztán szépen lassan elkezdtek gyűlni a hivatalos papírok, csekkek, íratok – egy csomó lefűznivaló. Meg a reklámújságok, amit majd lehet vinni a sulis papírgyűjtésre. Meg olyan dolgok, amiket csak gyűlnek-gyűlnek… Úgyhogy mostanában a lakásunk igencsak messze állt attól, hogy egy rendmániás otthona legyen. Most hétvégén viszont vettem egy nagy levegőt, és elkezdtem szortírozni a papírkupacokat. Persze, nem értem a végére, de legalább elkezdtem… És ha türelemmel tudok várni pár évet, akkor egyszer megint szép rend lesz a lakásban, én  meg leülök a kanapéra és élvezem 🙂