Archive | április 2015

Babanapló – 6 hónap, 9 kg, 68 cm, o fog, kis hajkezdemény

Címszavakban ezek Zille jelenlegi paraméterei. Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy súlyban és hosszban is kicsit túlméretes a leányzó. Karizomban már nagyon jó vagyok, és nagyon várom, hogy az egyre több mozgás mellett kicsit lassul a súlygyarapodás mértéke, mert bizony egy mozgalmasabb nap után nagyon kifáradok a baba+hordozó cipelésétől.

Most már egyre többször fordul meg – egyelőre csak hasról hátra megy a mutatvány. Háton fekvésből még nem sikerült, bár ahogy láttam, már csak egy kis továbbmozdulás kell, és meglesz az is. A forgás mellett rájött, hogy helyet is tud változtatni. Hasonfekvésben fókázik, persze hátrafelé. Amúgy elég gyors, ha olyan kedve van, akkor a lerakás után 1-2 perccel már teljesen már helyen találok rá, mint ahová letettem. Megtalálta a lábát is – már olyan szempontból, hogy tulajdonképpen azt is lehet rágcsálni. Így amint vetkőzésre kerül a sor, rögtön megfogja a lábát, és tolja is be a szájába. EL kell mondjam még, hogy kaptunk egy nagyon édes papucscipő-szerűséget, gondoltam, most hűvösebb reggeleken praktikus lesz. Igazi csajos darab, már előre örültem, hogy milyen cuki lesz benne. Hát, olyan magas a kisasszony lábfeje, hogy nem  ment rá a dundi lábára- én már csak “emeletes lábfejnek”hívom.

Megkezdtem a hozzátáplálást is. Ebből a szempontból a mostani időszak nem túl szerencsés, mivel almán kívül nemigen van mit adni. Az almával való ismerkedés tulajdonképpen sikeresnek mondható. Volt, hogy almát ettem, és annyira kinézte a számból, hogy az egyik cikket a szájához tettem, és hagytam, hogy nyalogassa kicsit. Ez tetszett neki, nem is akarta abbahagyni. Az első „igazi” evésnél persze volt fintorgás, de azért evett 1-2 kiskanál almát, illetve inkább a reszelt alma levét. Azóta már többször próbálkoztunk, a levét egészen jól megeszi, de a darabosabb részeket azért inkább kitolja. Nem baj, időnk van bőven, szerintem most pár hétig úgyis csak alma lesz a műsoron.

Zille továbbra is jókedélyű, vigyori baba. Nekem anyaként azok a legszebb pillanatok, amikor meghallja a tesói hangját, vagy meglátja őket, fülig szalad a szája, és ragyog az egész csaj. Mindkét fiú talált olyan játékot, ami nagyon tetszik Zillének: a Nagy „reptetni” szokta, vagy a tükör előtt a kezében hintáztatni, a Középső meg úgy tesz, mintha össze akarná vele buccantani a fejét (mi tagadás, én néha aggódom kicsit, hogy egyszer tényleg összebuccolnak, és abból nagy üvöltés lenne). Másik kedvenc, hogy a Középső felveszi a kisasszonyt, és körbe-körbe forog vele, amit Zille nagy kacagással fogad. Persze mellettük állok, és pár forgás után azért kiszedem a kezéből Zillét. Középsőnk azt is rengetegszer elmondja, hogy ő tudta, és mindig mondta nekem, hogy biztos lesz még egy babánk, lesz neki egy kistesója. Zillére elég sokat vártunk, én azt gondoltam, hogy már nem fog összejönni. De hát a kisfiamnak igaza lett. Igaz, mikor kiderült, hogy babát várok, az öröm mellett azért gyorsan meg is ijedtem. A fiúk mellett már volt egy kis szabadságom/unk, a férjemmel el tudtunk menni néha moziba, vagy pár napra kettesben. És tudtam, hogy most visszaállunk a kezdővonalra, újra kezdődik a pelenkázás-szoptatás és társai. De megérte. Nagyon! 🙂