Archive | június 2014

Kismama napló – a 3. gyerek/22. hét

A múlt héten még nem mertem elkiabálni, de volt egy olyan hetem, amikor semmilyen viziten, vizsgálaton, vérvételen nem kellett megjelennem. Egészen hihetetlen volt. Ezen a héten azonban volt már egy jelenésem, magzati szív UH-ra mentem, ahol megint minden rendben volt. (Ne ijedj meg, ha neked nem volt ilyen vizsgálatod, esetünkben családi anamnézis miatt volt erre szükség, ez nem része a rutin vizsgálatoknak!)

Amúgy szépen lassan a várandósság összes tünetét fel tudom mutatni. Volt néhány hét, amikor minden este gyomorégésem volt. Ez amilyen hirtelen jött, úgy el is múlt. Mostanában időnként az orrom vérzik, illetve egy másik remek tünetet, a lábgörcsöt is produkálom időnként. Persze, még mindig inkább ezek, mint a folyamatos émelygés az elején. Igaz, az egyik éjszakai lábgörcs eléggé megviselt. Férjem hosszú perceken keresztül feszítette vissza a lábfejemet, meg masszírozta, és nagyon nehezen múlt el, miközben én úgy éreztem, hogy combból leszakad a lábam. Addig  csak szedegettem a magnéziumot, azóta már rendesen szedem. Egyúttal annak is utánanéztem, hogy mely tápanyagokból lehet magnéziumhoz jutni. Sajnos az OÉTI honlapján hosszas bogarászás után sem találtam erre vonatkozó infókat, így több magyar és angol honlapom böngésztem át, és azokat az ételeket gyűjtöttem össze, amelyek mindenhol, vagy majdnem mindenhol szerepeltek. Előkelő helyen állnak az olajos magvak: tökmag, mandula, diófajták (kesu, para stb). Aztán a spenót, a babfélék, a hal, olajos hal, és aszalt füge. (A fügéről több helyen olvastam, hallottam, hogy az arab nők a szülés megkönnyítése érdekében fogyasztják – ennek is utána kell még járnom…) Szóval, a többféle olajos magot tartalmazó diákcsemege fogyasztása jó ötlet lehet – főleg, hogy többnyire aszalt szilva és mazsola, vagy aszalt barack is szokott lenni benne, ezek pedig nagyon jó vasforrások (és akkor még nem is beszéltünk az aszalt szilva emésztést segítő hatásáról).

Magzatom továbbra is nagyon élénk, és már vannak kétségeim jövőbeni éjszakáinkkal kapcsolatban. A kisasszony ugyanis este 10 körül kezd dorbézolni, és nem is nagyon áll meg éjfélig. Ha én éjjel ébredek, vagy kora reggel kisebbik fiunk ébredésére megmozdulok, máris indul odabent a tánc. A nagyobbak nem voltak jó alvók az éjszakák tekintetében, megérdemelnénk most már végre egy éjszaka (is) alvó dedet. Azért még reménykedek….

 

Kismama napló – a 3. gyerek/21. hét

21. hét, túl a félidőn, ez számomra egy lélektani határ. (van még pár lélektani határ :-)). A kisasszony odabent egy igazi sajtkukac. Nem tudom, hogy azért, mert már nagyon régóta érzem a mozgásokat, a fiúkat pedig később kezdtem érezni, vagy sok idő telt el a fiúk óta, de mintha ez a leányzó túltenne aktivitásban a fiúkon. (Erről egyelőre még nem tájékoztattam a férjemet.) A baba érzékenyen reagál a tevékenységeimre, evés után szinte mindig beindul, illetve éjjeli mosdó túráimra is mindig felébred. Szerencsés esetben hamar „visszaalszik” ő is, de volt olyan, hogy hajnalban egy órás balett előadást tartott nekem, persze én sem tudtam aludni.

Amúgy annyira erőteljesek a mozgásai, hogy már kintről is érezhető. Hétvégén először apukáját ajándékozta meg egy jól irányzott rúgással, majd másnap a tesókat is részesítette ebben a kegyben. Így aztán mindenki boldog volt.

Hasméretem szépen alakul, igaz, erről néha megfeledkezem. Tegnap a nagybevásárláskor beszorultam a bevásárlókocsi és a pénztárak közti kordon közé. Magam előtt toltam a kocsit, majd próbáltam eloldalazni mellette, de nem sikerült. Reflexből a hasamat próbáltam behúzni, mire leesett, hogy ez most nem fog menni, így aztán lábujjhegyre állva tudtam kievickélni szorult helyzetemből.

Ami az előkészületeket illeti még semmit nem tettünk ez ügyben. Ugyan anyósomtól kaptam egy adag kisruhát, de mi még nem vettünk elő semmit, és még azt sem álmodtuk meg, hogy hogyan is helyezzük el a kiságyat a szobánkban, ami egyébként nem lesz egyszerű. Persze, idő még bőven van, de tekintettel nyári jövés-menéseink mennyiségére, nem látom, hogy mikor és hogyan kerül le a kiságy, és minden járulékos cucc. Alapos sikálás vár még a hordozó- és babaülés huzatokra, és még egy babakocsit is „szereznünk” kell – a fiúk után sajnos tönkrement, igaz ki is használtuk rendesen. Ezt a babát hordozni is akarom majd, de többek javaslatára először majd azt próbálom ki, hogy egyáltalán szereti-e a hordozást, utána pedig azt, hogy mivel is hordozzam. Mert amint sokan mesélték, illetve utána is néztem, zavarba ejtő a kínálat a hordozóeszközökben (és némelyiknek az ára is zavarba ejtő…). Ha megosztod, hogy neked mi és hogyan vált be, megköszönöm.