Archive | április 2012

Anna története

Anna története

Március 27-re volt megbeszélve a szülésindítás, már az előző napokban látni lehetett, hogy nem fog ez magától menni, a CTG az utolsó 3 napban már a jóslófájásokat sem mutatta, és semennyire nem voltam kitágulva.

27-én reggel is 0 cm tágulással mentünk be a kórházba. Kaptam egy hüvelyizom lazító kúpot, ezzel vártuk a tágulást. Órákon át semmi bajom nem volt, nem volt fájás, de délre már megvolt a várt 2 ujjnyi tágulás és lehetett burkot repeszteni. Déltől kb. 3-ig egyre intenzívebben és erősebben jöttek a fájások, de nagyon jól bírtam, még fényképeszkedtünk, pózoltam a szülőágy előtt… Ekkor volt még egy kisvízelfolyatás ami után már jöttek a nagyon erős fájdalmak és elment a kedvem a fényképezgetéstől,teljesen befordultam és csak a fájdalom átvészelésére tudtam koncentrálni. Hatalmas segítséget jelentett, hogy ott volt a párom, tudta a dolgát, minden tanácsot megfogadott, alkalmazott és kezdeményezett amit nálad szülésfelkészítésen átbeszéltünk. A szülésznő is bevetett minden technikát. Kaptam olajos derékmasszázst, meleg kádfürdőt, fájdalomcsillapító olajat a csuklómra és még CD játszót is hozott meditációs zenével!!! Ez mind ragyogóan működött, bár én egyre jobban szenvedtem, megvolt  a hatás, éreztem azt a bizonyos ingert, amit kellett. Innen már a szülőágyra fektettek 4 óra után kicsivel. Ekkor még azt mondta a dokim, hogy ha gondolom még nyugodtan elmehetek sétálni. Hát, azt hiszem ez volt a legkritikusabb pont mert én már azt hittem, hogy a célegyeneseben vagyunk, a párom is ezt sugdosta, közben azt éreztem szétszakadok és a gyerek keresztben van bennem. Persze nem keltem fel, de térült-fordult kettőt a doki is meg a szülésznő is, pár perc múlva megint megnéztek és akkor már egyértelmű volt, hogy kitolás következik.

Sokszor kellett tolni, nem volt egyszerű, az ekkor érzett fájdalmat nem is kísérlem meg leírni. Talán a 3.-ra jött ki a feje és 7.-re a teste. Nem volt szabad siettetni, mert mint menet közben kiderült, a gyerek akkora nagy volt, hogy a határán voltam annak, hogy nem tudom megszülni. A doki 3400 gr-ra saccolta még az utolsó napon is, valójában 3820 gr volt ami az én méreteim mellett nagyon nagynak számít. Mindenesetre sikerült megszülni Bernátot 16 óra 50-re, semmi baj nem történt, a vége felé kaptam egy kis oxitocint, de semmi mást, érzéstelenítőt se, fájdalomcsillapítót se.

Úgy érzem, annak ellenére, hogy meg kellett indítani, mégis egy háborítatlan szülés volt, olyan tökéletesen jöttek egymás után az események, hogy semmibe nem kellett beleavatkozni, és a 9 órás szülésből kb 2 óra volt rettentően nehéz és fájdalmas. Én végig éber voltam,alkalmaztam a jógán tanult légzést és nem engedtem, hogy maga alá gyűrjön  a fájdalom.

Hetekkel előre megegyeztem ugyan a dokival, hogy odakészíti nekem az epidurális érzéstelenítőt, de nagyon örülök, hogy végül nem adta be.